“…amit én csinálok az játék, kedvtelés.” – Interjú Schram András esküvő- és portréfotóssal

calgary wedding photography 5

Az esküvő fotósok világa mindig lenyűgözött és elvarázsolt. Fotográfusok, akik nyaranta szinte minden hétvégén terepen vannak, délelőttől egészen hajnalig fotóznak. Nem hibáznak, vakuk és lámpák nélkül, ellenfényben is megalkotják a tökéletes képeket. Azokat a fotókat, amik láttán a megrendelők újra elérzékenyülnek, amiket a családtagok a legszebb emlékek között őriznek és a lányok tudják, ők is ilyen fotókat szeretnének majd a saját esküvőjükön.

Az esküvőfotós piacon szerencsére egyre több és több ilyen fotográfus van, de az, akit én legelőször megismertem és akinek a képei azonnal elvarázsoltak, nem más, mint a Kanadában élő Schram András.
Ma vele beszélgetünk!

Mióta foglalkozol fotózással?

Hivatalosan 14 éve kezdtem ,  11 éve csak ezt csinálom, és ebből is élek.  Igazából 15 éves koromban kedveltem meg!
portraits 35

Jelenleg Kanadában élsz és ha jól tudom itt kezdődött el a fotós pályafutásod is. Mesélnél erről röviden?

Nem igazan akartam én soha komolyan foglalkozni a fotózással, azt hogy ez legyen a munkám, pláne hogy ebből éljek, nem terveztem. Amikor 1997-ben a menyasszonyom kijött dolgozni Pető Intézetes Konduktori végzettséggel, nagy szükség volt a munkájára. Ekkor én még csak látogatni jöttem ide évente, 2-szer 3-szor, ekkor a Delta légitársaságnál dolgoztam, ezért lehetőségem volt az utazásra. Viszont a távolság nem tett jót a kapcsolatunknak, így 1998-ban úgy döntöttem, hogy megpróbálok végleg kijönni és talán le is telepedni.1999-ben összeházasodtunk és megszületett az első lányunk, 2000-ben pedig Kanadai állampolgárok lettünk.
Nekem nem volt könnyű, mivel feleségemmel ellentétben én csak alkalmi munkákból éltem és engem ez igen megviselt. Úgy éreztem újra kell kezdenem az életem, pedig otthon mindenem megvolt. Bontottam és festettem házat, voltam kidobó egy szállodában (pedig recepciósnak vettek fel éjszakára), pakoltam éjszaka virágokat (mind azért, hogy reggel felválthassam a feleségem, aki ment munkába és én vigyázzak a lányunkra). Dolgoztam utazási irodáknál, aztán fotóstúdiókban, végül saját magamnak.
Ez egy igen nehéz része volt az életemnek és sokszor megkérdőjeleztem az értelmét annak hogy itt vagyok. A sok fáradtság és elkeseredés mellett nagyon jól esett fényképezni, mindig kikapcsolt. Mint másnak a cigi vagy az alkohol, nekem a fotózás volt a megnyugvás, a stresszoldás, és a mai napig az. Imádtam az emberekkel foglalkozni, beszélgetni, ismerkedni.
Talán pont ezért egyértelmű volt, hogy a portréfotózás az, amit szeretnék csinálni. Heteket, hónapokat töltöttem el szabadidőmben azzal, hogy hontalanokat fotóztam. Érdekelt a múltjuk, hogy honnan jöttek és hogy miért lettek földönfutók. Amikor már sikerült megismerkednem velük, akkor kértem csak engedélyt arra hogy fotózhassam őket. Természetesen ekkor még filmre. A képek csodálatosak lettek és mindig vittem nekik a nyomtatott képekből.2002-ben beneveztem Kanada legnagyobb portréfotó pályázatára, amit a FujiFilm kezdeményezett.
A legnagyobb megdöbbenésemre a több mint 30.000 ezer beküldött anyagból az enyémet választották, így lettem Kanada Portréfotósa 2002-ben. Az elkövetkező 2 évben esküvőket is fotóztam, de csak barátoknak. 2004-ben és 2005-ben a beküldött esküvői fotóim alapján engem választottak 2004 és 2005 esküvőfotósának Kanadában. Innentől számolom a pályafutásom, itt gondoltam arra, hogy talán meg lehetne ebből élni. Soha nem bántam meg és a mai napig imádok fotózni.
IMG_7148 - Version 2

Emlékszel a legelső fotós munkádra?
Munka soha nem volt, mert a fotózás nekem nem munka. A munka akkor kezdődik amikor annak érzed, amit én csinálok az játék, kedvtelés. Az első fizetett esküvőmet tartom a legelső megbízásnak.
calgary wedding photography 6
A szezon beköszöntével hány esküvőt vállalsz el egy évben?
Átlagosan 25 esküvőt, de volt ez sokkal több, 53 esküvő 5 évvel ezelőtt. Évekig 40 esküvő fölött, de mostanra sokan lettünk, jobban eloszlik az esküvők száma. Nem határozom meg, hogy mennyit csinálok, amíg jól esik, addig jöhet bármennyi.
portraits 39
Akik idehaza ismernek, elsősorban esküvőfotósként tartanak számon. Tényleg csak esküvőket fotózol?

Nem. Én elsősorban portré fotós vagyok és talán egy picit fotózsurnaliszta is. Az esküvőből viszont meg lehet élni és imádom csinálni. 2012-ben megkaptam Europadban a QEP minősítést Riport kategóriában. Nagy pillanat volt számomra.
calgary wedding photography 50
Hosszú évek óta élsz Kanadában, és évente csak 1-2 alkalommal látogatsz haza. Mégis, ahelyett hogy a családod, barátaid körében kikapcsolódnál, Te az utolsó percig betáblázod magad és oktatod a hazai ifjakat fotózásra. Miért fontos ez neked?
Ötödik éve oktatok otthon. Az első esküvői fotós tanfolyamot én tartottam Magyarországon, azóta minden évben 2-szer, (tavasszal és ősszel – itt olvasatsz András workshopjáról részletesebben) tartok tanfolyamokat. Ez idáig több mint 300-an tanultak nálam és köztük többen mára már nagynevű esküvői fotósok lettek. Fontos a tanítás, fontos mert emlékszem pontosan, hogy honnan kezdődött és mára hová nőtte ki magát. Ez persze nem csak az én érdemem. Én imádok tanítani, aki hozzám jön az tudja miért jön és látja a változást.
Nálam nem a szokványos tanítás folyik. Mi sokat beszélünk a fotózás spirituális részéről, az emberszeretetről és ismeretről. Én megtanítom a helyes kamerahasználatot, de a tanfolyam nem erről szól igazából. Az emberek, modellek beállítása (test szobrászat) a kapcsolatok kialakítása, és aztán ezt a környezetbe belefűzve, a természetes fények használatával egy képpé komponálása a lényeg. Hozzám sokan 3-4 -szer is visszajönnek mert egész évre fel töltődnek. (Ezt nem én mondom, hanem  a tanítványaim állítják.) A portré és az esküvői fotózás  művészet és csak szívvel lélekkel lehet csinálni. De ezt oktatni is kell.
calgary wedding photography 10
Idehaza is vállalsz esküvőket?
Vállalnék szívesen de néha a repülőjegy többe kerül mint amit a legtöbb pár ki tud fizetni. Ha éppen itthon vagyok és úgy esik, akkor nagyon szívesen, bár erre már igazán nem sok idő jut.
calgary wedding photography 14
Miben különbözik a hazai és a kanadai esküvő piac vagy párok?
Hogy Magyarországon milyen, azt igazából a tanítványaim tudják megmondani, de én abban hiszek, hogy bárhol legyen a fotós igazából rajta múlik, hogy az adott helyszínen, helyszínből és párból hogy tudja a legjobbat és legszebbet kihozni.
De ami talán a legszembetűnőbb az, hogy nagyobb a lazaság, több a mosoly, másképp örülnek a napnak. Bár ahogy írtam, egy jó fotósnak mindenhol, mindenkivel és minden helyszínből ki kell hozni a legjobbat.
destination wedding photography 287
Ha újra ott lennél a kezdet-kezdetén és választhatnál országot, hol kezdenél fotózni/élni?
Otthon, Magyar honban!  🙂
IMG_1590 - Version 2
2008-2009-ben látogattál haza, és akkor csodálkoztál rá a hazai esküvőfotósok “lemaradására” és kezdtél elsőként oktatni idehaza. Azóta is évről-évre tanítasz és egyre többen ismernek meg. Miért szereted ezt csinálni?
Az esküvő fotózás az egy nagy felelősség, komoly fotózás, nem lehet újra csinálni ezt ott és abban a pillanatban kell úgy megörökíteni hogy azt a menyasszony a vőlegény és rokonai, barátaik de a fotós is örömmel és büszkeséggel nézze mindig. Felelőtlenségnek tartom hogy valaki esküvőt fotózzon amikor meg a portrékhoz sem ért vagy nem fotózott embereket.
Szeretném ha az oktatásom által a kezdő fotósok rá jönnének hogy ez egy mennyire komplex fotózás és mennyi mindent tudni kell. Hogy a jó esküvői fotós, az biztonsággal mozog emberek között, nem félénk, irányít, barátságos, tisztelet tudó, szerény, érzékeny és odaadó. Jól ismeri a természetes fényeket, tudja hogyan kell tájképet, építészetet és embereket fotózni és ebből minden helyzetben a legszebbet és művésziesebbet meg alkotni.
Az, hogy minden lehetséges és akadályok azért vannak hogy megmásszuk hogy örömet leljünk abban amit csinálunk mert ha a munkánkat nagyon szeretjük akkor soha nem kell dolgoznunk. Szeretek oktatni, szeretem az embereket jó látni a fejlődést jó látni a sikereket és jó érzés tudni hogy részese lehettem abban hogy valami megváltozott.
IMG_5010 - Version 3
Ha nem lenne esküvő, milyen területen tudnád elképzelni magad?
Főznék! Imádok főzni, valószínűleg szakács lettem volna.
IMG_7290 - Version 2

Mi volt a legviccesebb vagy legdurvább esküvő amin részt vettél?

Minden esküvőn van valami vicces vagy megható. Szeretem azokat az esküvőket amik nem átlagosak, ahol az emberek igazan részesei a történésnek, ahol jó a hangulat, sok a sírás, de sok a nevetés is. Nincsen durva esküvőm, nem is volt. Talán mert éppen azokat az embereket vonzom be, akik tudjak, hogy egy esküvő napján vannak határok és szeretnének nagyon jó fotókat.
Rengeteget utaztam, Anglia, Skócia, Hawaii szigetek, Karibi-szigetek, Mexikó, Kuba, Dominika, Amerika és még más egzotikus helyek. Talán még mindig várom azt a nagyon vicceset azt a nagyon durvát!
calgary wedding photography 11

És mi volt a legmeghatóbb vagy leginkább emlékezetesebb történet?

Megható  van bőven mindig, a szülők a gyerekek elvesztése, egy rossz házasságból való kilépés és az igaz szerelem megtalálása. Sokszor kapom rajta magam hogy bizony én is meg könnyezem, jó ilyenkor a kamera mögé bújni. Amikor két ember összeházasodik egy vagy több fajdalom, hosszan tartó betegség ellenére,  (még ha akar végzetes is), az nagyon megható tud lenni. A több mint 500 esküvő amit fotóztam mind adott valamit, mosolyt és könnyeket.
calgary wedding photography 42

Hogy látod a jövődet?

Annyi mindent szeretnék még fotózni, imádom az esküvőket, imádok tanítani. Sok saját projektet csináltam. A Holokauszt projekt a legutóbbi. Igazan megrendítő volt, de egy nagyon jó érzés hogy végig tudtam csinálni. Nagy tervem, és mar el is kezdtem az Észak -Amerikai és a Kanadai- Indiántörzsekről egy könyvet csinálni, sokszor járok ki hozzájuk, de ez a projekt igen lassan halad, mert itt Ők diktálják a feltételeket, ami sok mindentől függ. (hold és nap állás, sas repülése, bölény vonulás…stb).
Viszont nagyon izgalmas. Remélem meg az életemben képes leszek befejezni. Kevés az idő, olyan sok mindent szeretnek meg fotózni, olyan sok mindent lehetne meg oktatni. Ahogy most latom, még 200-300 évre szükségem lenne.
calgary fashion photography 183

Van még hova fejlődni?

Az utolsó leheletünkig fejlődünk. Mindig eszembe jut, hogy mi lesz majd az a bizonyos utolsó kép, amit elkészitek. Mint a fáraók a sok sok kinccsel, nekem csak egy kamera kell majd mellém, ha már nem leszek, mert biztosan csodásak a fények ott fent. Az évek során sok minden letisztult, és változik az én stílusom is. Remélem, ez soha nem áll meg. Ha fejlődünk akkor egyben meg is újultunk és egy művésznek ez nagyon fontos.
IMG_7653 - Version 2

Mit nem kérdeztem még meg, amit elmondanál magadról?

Hát sokminden van, de erről majd az előadáson szívesen mesélek: -szeretek búvárkodni, repülni, szeretem a szép fényeket, imádom a fotózást, imádom a feleségem és a gyermekeim. Sokszor hiányzik a családom, hiányzik Magyarország. Aggódom a földért,  az emberekért. Nekünk fontos a feladatunk, összetartani és egymást segíteni. Mert hiszem hogy lehetséges és nem érdemes feladni, mert ezt a sok szepet, ami körülöttünk van még a gyerekeinknek is látniuk kell.
Az interjút a Fotoeloadasok.hu készítette