Egy magyar gasztroblogger Svájcban jan13

Tags

Related Posts

Share This

Egy magyar gasztroblogger Svájcban

Studer Veronika egy Svájcban élő fiatal ételfotós. A fotózást hobbiként kezdte el, és már ez a munkája is. Varázslatos világát, és elért sikereit most megismerheted a vele készült interjú során: 

Studer Veronika ételfotóStuder Veronika ételfotó

Hogyan kerültél Svájcba? Hogyan lettél fotós?

Közgázt végeztem Pécsen, mellette pedig a jogin szereztem egy másoddiplomát is. Egy expressz csomagszállító cégnél voltam termékfejlesztésért, projektekért, tenderekért felelős, tehát semmi közöm nem volt a fotózáshoz. Aztán Svájcba kerültem, és nem tudtam elhelyezkedni a szakmámban. Mivel az országot se ismertem nagyon, ezért sokat kirándultam, jártam az országot, és kaptam a páromtól egy fényképezőgépet. Ezzel egyidejűleg, mivel sok időt töltöttem otthon, elkezdtem érdeklődni a főzés iránt is. Felfedeztem a gasztroblogokat, külföldieket és magyarokat egyaránt, azt mondtam, hogy ezt én is tudom csinálni, így fakanalat ragadtam, és elkezdtem kísérletezni a konyhában és a fotózás terén is. (a párom előtt le a kalappal, mindenhez jó képet vágott amit feltálaltam)

Egyfolytában nagy fotósok, stylistok oldalait bújtam, hogy ötleteket lessek el és figyeltem, hogyan használják a fényt, a kiegészítőket és tanultam.

Studer Veronika ételfotó
Egyfolytában nagy fotósok, stylistok oldalait bújtam, hogy ötleteket lessek el és figyeltem, hogyan használják a fényt, a kiegészítőket és tanultam. Nem sokkal később felfedeztem a Flickr oldalt, és a rabja lettem. Minden képet feltöltötem, amit elég jónak tartottam, és vártam a kritikákat. Sok olyan embert ismertem így meg, akinek már azóta könyve jelent meg, illetve befutott fotós lett. A kritikák pedig sokat segítettek, hogy a képeim még jobbak legyenek. Pont a Flickr segítségével találta meg a képeim a Getty Images is. Kiválasztották azokat a fotókat, amiket ők ügynökségi szemmel érdekesnek találtak, és szerződést kötöttek velem. Nem sokkal utána pedig a blogomon keresztül megkeresett az Éva magazin, és azóta is én fotózom a receptrovatot. Így kezdődött minden. Lényegében egy hobbiből nőtte ki magát a fotózás annyira, hogy már 100%-ban ez a munkám. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy azt csinálhatom, amit szeretek és élvezek. A fotózás sohasem unalmas, mindig lehetek kreatív, és sok új embert ismerek meg a munkám révén.

A kritikák pedig sokat segítettek, hogy a képeim még jobbak legyenek.

Studer Veronika ételfotóStuder Veronika ételfotós

Miért pont az ételfotózás mellett döntöttél?

Imádom a szakácskönyveket és órákig tudom forgatni a magazinokat az ételfotók miatt. Ez egyébként adta magát, mivel a fotózással egyidejűleg fedeztem fel a gasztroblogokat, beleszerettem a témába. Amikor Svájcba költöztem senkit nem ismertem és a párom is állandóan úton volt, így a legegyszerűbben úgy ütöttem el az időmet, ha nem kirándultam éppen, hogy a konyhában próbálgattam magam.

Lényegében egy hobbiből nőtte ki magát a fotózás annyira, hogy már 100%-ban ez a munkám.

Studer Veronika ételfotósStuder Veronika ételfotós

Hány éve foglalkozol ételfotózással?

Körülbelül 6 éve foglalkozom ételfotózással, persze az első időben csak hobbi szinten fotóztam. 5 éve alapítottam egy saját céget és azóta foglalkozom hivatásszerűen is ezzel. Szeretném azonban másban is kipróbálni magam, érdekel az enteriőr fotózás is, persze még csak hobbi szinten. Kerámiákat is készítek, elsősorban az ételfotózás adta az ötletet, de már sokan érdeklődnek külföldről is a kerámiáim iránt, így hamarosan a webshop is megnyílik, ahol elérhetőek lesznek.

Studer Veronika ételfotó Studer Veronika ételfotó

Milyen egy fotósnak Svájcba élni? Mennyire más ott az élet mint idehaza?

Nem sokat tudok a magyar fotósok életéről, mivel én már idekinnt éltem, amikor elkezdtem fotózással foglalkozni, de szerintem nem sokkal másabb, mint otthon. Talán az ügyfelek nagyobbak és ismertebbek. Mivel német nyelvterületen élek, a magazinok, könyvek amiket fotózom, nem csak Svájcban jelennek meg, hanem Németországban és Ausztriában is, így többen látják a munkám, többen ismerik a fotóim.

Ha valami jót és érdekeset alkotsz, akkor felfigyelnek rád, az ügyfelek értékelnek és visszatérnek hozzád, sőt ajánlanak másnak is.

Studer Veronika ételfotó

Sokan gondolhatják (és hajlamosak is így gondolni, ha honfitársuk külföldre költözik és ott ér el sikereket), hogy neked ott könnyű. A valóságban hogy lettél sikeres, elismert ételfotós?

Azt, hogy nevet szerezz magadnak egy szakmában és nulláról felépíts egy céget, nem nevezném éppen könnyűnek és egyszerűnek, teljesen mindegy, hogy milyen országban élsz. Ha valami jót és érdekeset alkotsz, akkor felfigyelnek rád, az ügyfelek értékelnek és visszatérnek hozzád, sőt ajánlanak másnak is. Ez csak rajtad múlik. Én pozitívan gondolkodom, hiszem, hogy bármi lehetséges, ha igazán akarod. Ez rettentő közhelyesen hanghozhat, de én hiszek benne és nekem működik is.

Azt, hogy nevet szerezz magadnak egy szakmában és nulláról felépíts egy céget, nem nevezném éppen könnyűnek és egyszerűnek, teljesen mindegy, hogy milyen országban élsz.

Az első nagy felkérésemet sosem fogom elfelejteni. Akkor éreztem először, hogy igen, már elértem valamit. Akkor már megjelent a Spoon magazin is, amit egy barátommal együtt készítettünk, és az angol nyelvű blogom is működött. 4 éve október végén csörgött a telefonom és a Migros Magazin keresett. (a Migros a legnagyobb élelmiszerhálózat Svájcban). Az egyik szerkesztő látta a Spoon magazint és nagyon megtetszett neki, így felkértek, hogy fotózzam le a karácsonyi receptanyagot. A telefonbeszélgetés után órákig nem tudtam letörölni a mosolyt az arcomról. A fotózás nagyon jól sikerült, az volt az első alkalom, hogy szakáccsal együtt dolgoztam és hihetetlen élmény volt. Annyira izgultam a képek miatt, hogy minden tökéletesen sikerüljön, hogy a szívem majd kiugrott a helyéről. A Migros magazin azóta is az egyik legnagyobb ügyfelem.

Ez után a munka után bátrabb lettem és összeraktam egy portfoliót, amit elküldtem magazinoknak, kiadóknak. Azóta már többen is állandó ügyfeleim lettek. Rettenetesen értékelem azonban, hogy még azok is visszajeleztek/visszajeleznek, akik elutasítanak, vagy fix csapattal dolgoznak együtt és nem akarnak váltani.

Studer Veronika ételfotósStuder Veronika ételfotós

Minden ehető amit lefotózol?

Akár én készítem az ételt, akár szakács, mindig minden ehető a képeken. Most már nem divat, hogy agyonlakkozott műételeket fotóznak receptrovatokban. A szépen elkészített ételt nagyon jól lehet fotózni, de mindenhez meg kell találni a legelőnyösebb beállítást, hogy az olvasó kedvet kapjon hozzá.

Studer Veronika ételfotó Studer Veronika ételfotó

Mi volt a legérdekesebb munkád?

Minden munkám érdekes valamiben, de a legszokatlanabb az volt, amikor egy hamarosan megjelenő szakácskönyv kedvéért pár napra fel kellett költöznöm a hegyekbe, hogy az ottani életet fotózzam. A könyv egy alpesi receptgyűjtemény, és ahhoz készítettem hangulatfotókat. Ez azt jelentette, hogy hajnali 3-kor keltem, hogy ott legyek amikor a teheneket lehajtják a hegyről, megfejik, megetetik őket, majd sajtot, joghurtot, vajat készítenek. Nem volt idő finnyáskodásra, ha kellett a trágyában álltam, hogy jó szögből készüljön a kép. Nagyon érdekes volt látni, hogy élnek ott az emberek, és hihetetlen mennyit dolgoznak, és rettenetesen elfáradtam abban a pár napban. Minden elismerésem nekik azért, amit csinálnak. A mindennapi életükbe engedtek be, és azóta is jóban vagyunk. A könyvet pedig alig várom, hogy megjelenjen.

Studer Veronika ételfotósStuder Veronika ételfotó

Hogyan kell elképzelni egy ételfotós életét? Milyen egy átlagos napod?

A nagyobb volumenű munkák időpontját már jó előre tudom, arra van időm rákészülni, beszerezni a kiegészítőket. A kisebb munkákat van, hogy csak pár nappal, egy héttel előre tudom meg. Van olyan magazin, akinek mindent az én stúdiómban fotózok. Olyankor a szakács jön hozzám, általában mindig ugyanaz, így a kapcsolat is már baráti. Elkészíti az ételt, én pedig addig mindent beállítok, előkészítem a kiegészítőket, tányérokat. Az elképzelésem alapján tálalja, én meg több változatban is lefotózom.

Mostanában sokat utazom, mert egy új rovatot fotózok egy ügyfélnek, a téma pedig a kenyér. Az elmúlt évben több pékséget láttam, mint más egész életében.

Ha könyvet fotózom, akkor helyszínre megyek, ahol a szerzőnek a legkényelmesebb. Ha távolabb él, akkor addig hotelben lakom a közelben, hogy reggeltől estig tudjunk dolgozni, és ne kelljen oda utazgatni.  Fontos, hogy pontosan ismerjem a recepteket és a stílust, hiszen az alapján készítem össze a dobozaimat és készülök a legalább egyhetes non stop fotózásra.

studer veronika ételfotó

Dolgozol két stock ügynökségnek is. Hogy kell elképzelni ezeket a munkákat? Mennyire mások mint a megrendelésre készülők?

Pont a Flickr segítségével találta meg a képeim a Getty Images is. Kiválasztották azokat a fotókat, amiket ők ügynökségi szemmel érdekesnek találtak, és szerződést kötöttek velem.

Sokkal lazább a fotózás természetesen, ha csak a magam örömére fotózom. Olyan hangulatú képet készítek, amit én éppen a legmegfelelőbbnek találok, nincsenek előírások, színmegkötések és az kerül a képre kvázi, amit csak elképzelek. Ha megrendelésre készül egy fotó, akkor az a legtöbbször tervezést igényel. Először is megbeszélem a stílust, a hangulatot és a színt a megrendelővel, majd beszerzem, elkészítem az alapot, a tányérokat, a kiegészítőket. Sokszor nem mindegy az sem, hogy milyen szögből készül a fotó. Picit meg van kötve a kezem, mert idomulnom kell a megrendelő elképeléséhez. Nagyon ritkán, de előfordul, hogy stylisttal együtt dolgozom a megrendelő kérésére. Fontos, hogy hogy a stylist és a fotós között működjön a kémia, hasonlóan gondolkodjanak, mert ha nem, az látszik a végeredményen is. Én igazán csak akkor érzem igazán a magaménak a képet, ha én is stylingolom.

Studer Veronika ételfotó

Mit szeretsz legjobban a munkádban?

A legjobb, hogy kreatív lehetek. Minden munka más, nincs két egyforma kép, kiegészítő, beállítás, megrendelés. Minden fotó más hangulatot tükröz, máshova repít el. A fantázia szabadon szárnyalhat és éppen ezért sohasem unalmas a munkám.

Mit tanácsolnál kezdő ételfotósoknak (hogyan és merre induljanak el, stb)?

Fontos, hogy legyen egy platform, ahol meg tudják mutatni a munkájukat. Egy saját oldal mindig jó ötlet, ahol mindenki láthatja a fotókat. A Flickr szerintem még mindig jó hely arra, hogy véleményt és kritikát is kapjanak a képre. Minden kritika fontos, még a negatív is, sokat lehet belőle tanulni. Ha már úgy érzi valaki, hogy elég jó fotókat készít, akkor meg kell próbálkozni egy stock ügynökségnél, ott minden kiderül. Ha valóban érdekesnek találják a képeket és eladhatónak, akkor habozás nélkül szerződést ajánlanak. Egy saját portfolió mindenképpen legyen készen, és egy mély levegő után keressen meg kiadókat, magazinokat.

Studer Veronika ételfotó

Létezik egy digitális magazin, a The Spoon. Mi ez pontosan és te milyen szerepet játszol benne?

A Spoon egy kifejezetten iPad-re készült digitális gasztro magazin, amit egy barátommal együtt készítettünk. Szerettem volna szélesebb körben is megismertetni a munkám, megmutatni, hogy én is itt vagyok. Így jött az ötlet, hogy készítek egy magazint. Az első verzió, ami csak az Issuu-n érhető el még teljesen saját kreálmány volt. A megjelenés után azonban felmerült Dávid részéről az ötlet, hogy inkább digitalizáljuk a magazint, és alkossunk valami érdekeset, így született meg a The Spoon App. Többször kiemelte az Apple, amire rettentő büszkék vagyunk. Sajnos azonban ketten kevesek vagyunk, hogy a munka mellett fejlesszük a magazint, és a programot is megszüntette az Apple, amivel dolgoztunk. Ötletünk, tervünk még nagyon sok van, de a The Spoon projekt most egy kicsit háttérbe szorult.

 

Studer Veronika ételfotó

 

Studer Veronika weblapja: http://veronikastuder.com

www.facebook.com/fotoeloadasok