Daróczi Csaba interjú szept27

Tags

Related Posts

Share This

Daróczi Csaba interjú

Daroczi Csaba foto 01Daróczi Csaba 1992 óta foglalkozik természetfotózással. Soltvartkerten él, ahol képes hajnalhasadáskor kelni csak azért, hogy munka előtt elkészíthessen pár szép felvételt, legyen az fagyos tél vagy fülledt kánikula. Csabáról köztudott, hogy autodidakta módon sajátította el a tudását (és bizony milyen jól tette). Mára azonban nemcsak a természetfotóiról ismert (és azok elismeréseiről), hanem esküvőfotóiról is, amiken kellemesen érezni lehet a természetfotós hátteret.

 

Hogyan kezdtél foglalkozni a fotózással és mért pont a fotózással?

Főiskolás koromban volt egy szobatársam, és neki volt egy fényképezőgépe, ami a 90-es évek elején komolyabbnak számító gép volt. Ő nagyon sokat fotózott. Nézegettem a képeit, tetszettek is, szerettem is volna, de nem volt rá keretem. Én akkor inkább sportoltam Testnevelési szakon (Daróczi Csaba szertornázott 10 évig – a szerk).

Egyszer aztán mondta, hogy van egy természetfotó fotókiállítás Szegeden a művelődési házban, menjünk el és nézzük meg, biztos nagyon szép. Ráérek, hát menjünk el – mondtam. Végignéztem a képeket és annyira magával ragadott az egész, hogy úgy jöttem ki a teremből, hogy én eldöntöttem ezt fogom csinálni.

Megnéztem, hogy ki volt a kiállító és felhívtam (Hencz Alajos a szerk.). Mondtam, hogy ki vagyok és hogy én ezzel akarok foglalkozni, mi ennek a menete?

Mondta, hogy gyere el. Elmentem hozzá és ő elmutogatta, hogy mi kell a természetfotózáshoz a fényképező gépen kívül.

Végül vettem egy gépet, és azóta ugyanolyan lendülettel fotózom.

Hencz Alajossal nagyon sokat jártunk aztán együtt fotózni és nagyon jó barátok lettünk. Mindenfelé jártunk az országban, még Norvégiában is voltunk egy hónapot. Nagyon jól megvoltunk az öreggel. Hát így kezdődött!

 

Melyik volt az a pillanat, amikor eldöntötted, hogy te fotózással fogsz foglalkozni?

Amikor kijöttem arról a természetfotó kiállításról. Ott úgy éreztem hogy azt nekem találták. Az elmúlt 25 évben meg sem fordult a fejemben, hogy én abba hagyjam és mást csinálok.

Ma is kint voltam hajnalban. Minden nap megyek, minden este megyek, mert tele van a természet témákkal.

Daroczi Csaba foto 01

 

Mikor kell kimenni a természetbe fotózni?

Attól függ, hogy mit fotózok. Most madarakat fotóztam, oda elég volt most reggel 6 órakor kimenni. De ha őzeket, vagy valami makró témát választok, akkor már 4 órakor.

Esti fotózás pedig mondjuk 5-6 óra körül.

Daroczi Csaba fotó 02

 

És ezek után kérdezném, hogy miért maradtál meg a természetfotózásnál?

Annyira lenyűgöztek azok a dolgok, hogy ilyen csodákat meg lehet örökíteni, meg lehet lesni, ki lehet figyelni. És ez a mai napig is így van. Valamelyik nap olyan csodákkal találkoztam, hogy 15 percig nem tudtam megszólalni, csak ültem, magam elé bámultam, egyszerűen nem hittem el, hogy ilyen szerencsém van, hogy ilyen képeket tudok csinálni.

Daroczi Csaba termeszetotos 03

 

Nem akartál soha a természetfotózásból megélni?

Nem szerettem volna, mert akkor kötelezővé válik, és a megrendelő fogja megmondani, hogy mit csináljak.

Próbálkoztam már én ezzel, hogy olyan cégeket kerestem meg, akik vették a természetfotóimat. Hatalmas megrendeléseket adtak, de így a természetfotózás már elvesztette az örömét, mert az ő igényeiket kellett kiszolgálni. Nem akkor keltem fel, amikor akartam és nem oda mentem, ahova akartam. Elvesztette a hobbi szeretetét, termeléssé vált és az nem jó.

Tavalyi is volt egy ilyen megkeresés. 50 féle virágot kellett lefotóznom. Nem volt jó, hogy mindig menni kellett keresni ezeket a virágokat.

Maga a fotózás jó volt, csak én szerettem volna mást is fotózni, nemcsak virágokat.

Ez hobbi, én szeretek a természetben lenni, kimenni csak úgy is ha nem csinálok képet. Megrendelésre viszont csinálni kell képet, nem is egyet, és nem is akármilyent. Ott megvan az elvárás. Ha azt mondják, hogy nem tetszik, akkor csinálj egy másikat.

Daroczi Csaba természetfotós 04

 

A természetfotó az hobbi, de az esküvőfotózás az mégis csak megrendelésre történik.

Igen, de igazából ott is szabad kezet kapok. Azt csinálom, amit én gondolok, és ott sem mondják meg, hogy már pedig engem csak jobbról vagy balról fotózhatsz. Ott is szabad vagyok és igazából eddig mindig tetszett amit fotóztam.

Daroczi Csaba 05

 

Mi az, amit még fotózol megrendelésre?

Mindent. Éppen borokat műteremben.

Csináltam egy műtermet. Kitanultam sokféle dolgot már, stúdióvilágítást, stúdiófotózást is, már ilyen jellegű dolgokat is szoktam csinálni.

Vállalsz tehát portréfotózást, családi fotózást, gyerek fotózást stb.?

Hát igen, valamiből meg is kell élni, mert nőnek a gyerekek!

Nyilván ez is a hobbi kárára megy, mert nem tudok annyit kimenni természetfotózni, de annál jobb, amikor végre ki tudok szabadulni egy kicsit.

Daroczi Csaba fotó 06

 

Mi az a fotózási terület, amit kipróbáltál, de eddig nem próbálkoztál vele.

A sportfotózás azt szívesen kipróbálnám. Az akció az nagyon izgat, ebben van kihívás úgy gondolom. Ezeket a pillanatokat elkapni próbálkoztam. A fiam kézilabdázik és csinálgatok képeket, de komolyabban még nem foglalkoztam vele.

Ha lenne lehetőség valami komolyabb sportrendezvényen mondjuk szertornát – amit én is csináltam, azt azért valamilyen szinten tudom is hogy mi fog következni -, lehet hogy belekóstolnék. Csak a kipróbálás szintjén, mert már elköteleztem magam.

Daroczi Csaba 07

 

Melyik a legkedvesebb fotód?

Annyi fotóm van, hogy én nem tudok választani.

A legemlékezetesebb talán, aminek az elkészítése a legnagyobb élményt nyújtotta eddig, az olyan volt, hogy lesátraztam egy szikes tó partján és kis lilék fészkeltek a környéken és éppen a tojásrakás fázisában voltak és mindig párzottak egyet a tojásrakás előtt. Egész nap, 2 óránként volt ott egy populáció 20-30 méterre. Láttam az objektíven keresztül, de hihetetlenül messze voltak. Nap végén, este 8 órakor bejöttek 3 méterre a sátorról és ott művelték a jelenetet. A legjobb fényekben, ellenfényekben. Hihetetlen élmény volt, amikor megtörténik amit szeretnél.

Daroczi Csaba 08

 

Volt még egy hasonló eset. Én Püspökladányból származom és egyik hétvégén hazamentem anyukámhoz és kimentem vizes területre. És volt ott egy fehér színű jégmadár, ami kb. a fehér hollóval vetekszik. Azt nagyon szerettem volna lefotózni. Becsaliztam, beetettem. Volt ott több jégmadár is, de mindig csak a színesek jöttek. Azokat hajtottam el, hogy nem ti kelletek, hanem a fehér. Az nagyon ritkán került szem elé.

1 hónapig, minden hétvégén mentem haza, hogy azt a fehér jégmadarat lefotózhassam. És a legeslegutolsó héten, amikor hazamentem akkor már november vége volt. Ültem bent a vizes lesen, és fagyott be a csizmám körül a jég. És akkor a nap legvégén, az utolsó fényekben odaszállt elém a jégmadár. Igazából nem lett egy nagy kép róla, de hatalmas élmény volt, hogy azt a fehér jégmadarat le tudtam fotózni.

Daroczi Csaba 09

 

Mi volt az első igazi siker?

1996-ban volt (1992-ben kezdtem fotózni) egy olyan díj az Év természetfotósa pályázaton, Tildy Zoltán-különdíj, ami a legfiatalabb és madarakat ábrázoló fotós kollekciójára adták.

Daroczi Csaba 10

 

Megszámoltad már, hogy hány díjat nyertél eddig?

Megszámoltam, de mindig elfelejtem.

Nem számít hány, az csak egy lehetőség. Sokszor van olyan, hogy pl. elküldök hazai pályázatokra képeket és egyik évben már az előválogatásnál, az előzsűrizésnél kidobják, másik évben pedig díjnyertes kép lesz. Ezek a pályázatok olyanok, hogy az éppen aktuális 7 embernek mi tetszik. Mi az ízlése, mi a beállítottsága, milyen fotókat szeret. Nem jelenti egy képről, hogy jó vagy rossz, ha az egyik pályázaton jól szerepel, a másik pályázaton meg nem szerepel jól.

Nagyon jól megfigyelhető, hogy a Varázslatos Magyarország és az Év természetfotósa pályázatra is küldtem a képeimet. Ugyanazt a képet elküldtem, a Varázslatos Magyarország pályázaton a középmezőnyben végzett az Év természetfotósa pályázaton meg fődíjas lett.

Nagyon sokan kudarcként élik meg, ha nem nyernek és mondják, hogy többet nem is indulnak. Nagyon túl kell tudni lépni ezen, mert saját magát csapja be az ember. Nem is azért kell fotózni, hogy pályázzunk, hanem a fotózás öröméért, meg a kihívásért. És ha sikerül a kihívást megvalósítani, akkor azzal tudsz eredményt elérni. Szerintem ez a fontos.

Daroczi Csaba 11

 

Melyik díjra vagy a legbüszkébb?

Az első nemzetközi díj nagyon jól esett és nagyon emlékezetes. 2003-ban volt, Németországban nyertem és nagyon örültem neki.

2002-ben kezdtél esküvőket is fotózni. Hogyan alakult úgy, hogy a természetfotózás mellett az esküvőfotózása is belekóstolsz?

Sodort a történet. Egy barátom kért meg, hogy fotózzam le az esküvőjét. Mondtam, hogy én ilyet még nem csináltam.

- Ügyes vagy, meg tudod te csinálni. És hát én is ebben bíztam.

Elkészült a fotózás és hát nagyon tetszett, a környezetükben is nagyon tetszettek az ismerőseinek és hát következőleg már ketten kértek meg. A környéken gyorsan elterjedt, hogy egész jól tudom ezt is csinálni. Aztán bekerültem olyan emberek közé, akik már régóta magas színvonalon csinálják és onnan pedig sokat tanultam, hogy mik is ennek a fortélyai.

 

Egy nyáron mennyi esküvőt vállalsz? Mindent elvállalsz?

Szabok határt. Nem szeretem ha sok van. Ha 20 fölött van, az már fáj. Azt már nem tartom egészségesnek. Hétvége esküvő, hét utómunka. Jó ha van 2-3 hét szünet. Ha 15-16 esküvő van, azt kellemesen meg lehet csinálni.

 

Esküvő területén van kedvenc fotód?

Kedvenc fotóm van több is. Amivel a legnagyobb sikereket elértem, a legnépszerűbb az a bizonyos macskás-egeres fotó. Esküvőn fotóztam, amikor egy macska megfogott egy egeret és ott viszi a menyasszony előtt. Azzal még nemzetközi pályázaton nyertem. A Nászvadász honlapomon megtalálod.

Daroczi Csaba 12

A másik pedig egy olyan esküvőn volt, ahol öltöztették a mennyasszonyt és az előtérben a nagymamája volt elgondolkozó szituációban. Öreg néni és sajnos az esküvő után 3 nappal meghalt. Az nagyon értékes kép lett a párnak.

 

Milyen géppel, milyen objektívvel dolgozol? Milyen technikával?

Szerencsére most már gyakorlatilag minden objektív megvan, amit szeretnék. Olyan soha nincs, hogy minden megvan, de azt mondom, nem érzem a korlátaimat, hogy valamit ne tudnék megcsinálni a technika miatt.

Esküvőn 1,4 85 mm-et szeretem a legjobban, ez a kedvencem.

A természetben a 2.8/300 mm-es.

Nikon rendszerrel dolgozom, ebben van minden féle váz.

Sokan tudják rólam, hogy én még soha nem adtam el semmit. Azaz egyszer eladtam egy gépet, de azt is megbántam. Ami nálam kiszolgált, az megy fel a polcra. De semmit soha nem adok el.

És a D200, 300, 700, 800, 750 minden megvan.

Sose tudni, melyik romlik el, melyiket lopják el és mindig van mihez nyúlni.

Esküvőn én a 85-öst használom a legtöbbet és a 70-200-ast. Ha van szabad tér, én nagyon szeretem a telét. A széleslátót nem annyira. Azt nagyon keveset használom. Szeretek egy embert, egy témát kiemelni és elmosódott háttérrel fotózni.

 

Elgondolkodtál már azon, hogyha nem fotós lettél volna, akkor mivel foglalkoznál?

Pedagógus vagyok, így valószínűleg azzal foglalkoznék, de ha még egyszer kezdhetném akkor geológus lennék. Hobbi szinten nagyon szerettem az ásványokat és kőzeteket gyűjteni.

 

Mit tanácsolsz azon fiataloknak, akik most akarnak elkezdeni természetfotózni?

Legyenek kint minél többet a természetben. És előbb utóbb belebotlanak valami nagy jelenetbe. És ha nem, akkor élvezzék, hogy kint vannak.

Ma is kiültem és 2 madár jött elém egész délelőtt. Kint voltam, csönd volt, nyugalom, jó álmos voltam.

Retusálod a hétvégi esküvőket?

Igen. Ráadásul dupla esküvő volt hétvégén. Pénteken is és szombaton is, így fel van torlódva a munka.

Majd ősszel alszol.

Nem, akkor is szép fények vannak. Minden évszaknak megvan a szépsége. Nem lehet itt pihenni.

Sose tudod, hogy mi kerül eléd. Ki kell menni, még ha reménytelen az idő, akkor is. Úgy is látsz valami szép dolgot. Még ha nem is tudod lefotózni, akkor is megmarad az emlékeidben. Nekem is annyira sok emlékképem van, amit nem tudtam lefotózni, de ott él az akció az agyamban és azok megmaradnak. Olyan dolgokat láttál, a természetben olyan jelenetnek voltál szemtanúja, aminek nem sok ember. Lehet, hogy más ennek nem tud örülni, vagy nem jelent neki semmit, de nekem igen.

 

És esküvőfotósoknak, akik ezzel akarnak majd foglalkozni, nekik mit javasolnál?

Ne csinálják, ha nem szeretik. Mert ha csak megélhetés miatt akarják csinálni, akkor ne csinálják, mert akkor nem lesznek jó képeik. Akkor csinálják, ha valóban szeretik. Ha én nem szeretném, már rég abbahagytam volna.

Ha valaki csak azért akarja, hogy pénzt keressen belőle, akkor inkább el se kezdje. Az olyan is lesz.

 

Daróczi Csaba 2016.10.04-én egy Ingyenes fotóelőadás tart természetfotózás témában. Várunk téged is szeretettel. Itt lehet még jelentkezni: www.fotoeloadasok.hu/ingyenes