Lenyűgöző portrék vörös modellekkel...

Maja Topčagić bosnyák fotóművész vörös hajú, szeplős modellekkel készített sorozatot, amelyen a vad színekre, a zabolázhatatlan hajkoronára helyezi a hangsúlyt. A vörös haj a világ legritkább természetes hajszíne, világviszonylatban a népesség 1-2 %-a születik ilyennel. Nem csoda, hogy felfigyelünk rájuk, hiszen rendkívül kitűnnek a tömegből. Forrás:...

Steeven Shaw különleges portréi...

A Mauritiuson született autodidakta fotográfus őszintén vall a fotózás iránti szerelméről: „A fotózás művészet, az érzelmek megragadásának művészete. Olyan érzelemé, ami másokra is újszerűen hat. Egy olyan eszköz, amellyel mélyen meg lehet érinteni másokat, és ez nem önthető szavakba. Ez nem csak valami, amitől menő leszel, mert mindent megörökítesz, ami az orrod előtt zajlik – amit a szemeddel látsz, azt agyad vizsgálja, milyen benyomást tesz rád. Az én elméletem a sikerre az, hogy először is ismerd meg magad. A kor nem számít, és tanulni örökké lehet újabb és újabb dolgokat. Ha ezeket észben tartod, máris közelebb kerülsz az álmaidhoz. Kifejezni önmagad sokkal erősebb, mintha megpróbálsz a legjobb lenni!” Forrás:...

Arcok a háború előtt és után...

Lalage Snow egy egészen érdekes sorozattal mutatta meg a háború borzalmát. Egy „We Are The Not Dead – Mi Nem Haltunk Meg” című sorozatot készített nyolc hónapon át brit katonákról, akik részt vettek az afganisztáni ütközetekben. A dokumentálásnak három állomása volt: előtte, közben és utána, így álltak össze a monokróm triptichonok. Az arcokon jól látni, hogy a szélsőséges időjárás és az embertelen környezet és élmények alatt az a 8 hónap több évnyi hosszúságra nyúlt belül.  ...

Stekovics János: A Lukács ikrek...

Stekovics János Németországban élő magyar fotográfus az 1980-as években készítette a Die Zwillinge Lukács(A Lukács ikrek, a szerk.:) című sorozatot a Pusztán élő gazdálkodó ikerpárról. Amikor a sorozat készült a Lukács ikrek 63 évesek voltak, István és János az egész életüket a Pusztán élték le a legközelebbi autó út 5 kilométerre volt tőlük, majdnem elérhetetlenek voltak. Békésen élték az életüket gondozták az állataikat, nem volt náluk villany, de nem is volt rá szükségük. Képek: Stekovics János Értesülj legújabb bejegyzéseinkről, kövess minket facebookon...

A világ legismertebb portréarcai – Salvador Dali “A szerénység nem kifejezetten az én műfajom”...

avagy a “A szerénység nem kifejezetten az én műfajom” Újabb portrékat szeretnék bemutatni neked “A világ legismertebb portréarcai” sorozatunkban “Ha zseni játszol, azzá leszel.” Így bukkantam rá Philippe Halsman (1906-1979) fotográfusra, akivel közel 37 éves szakmai barátságban is voltak. Salvador Dalí és Philippe Halsman találkozása egy különleges és szürreális fotóanyag sorozat elkészültét jelentette! Philippe Halsman 1949 “Egy portrét nem olyannak festek meg, hogy hasonlítson, inkább az illető személy lesz hasonlóvá a portréjához.” Philippe Halsman és Salvador Dali 1941-ben találkoztak először és az első találkozásból egy 37 évig tartó barátság és közös alkotás következett. Az itt látható fotók ennek az időszaknak az eredményei. “Saját világegyetemmel rendelkezni jobb, mint autótulajdonosnak lenni.” Philippe Halsman 1951  „Minden reggel, ébredéskor átélem a legnagyobb élményt: azt hogy Salvador Dalí vagyok” Az idézetek Salvador Dalítól származnak. Tetszett a bejegyzés? Akkor szólj hozzá vagy oszd meg másokkal is a Facebookon! Ha pedig úgy érzed, hogy lenne ötleted, javaslatod a sorozat következő részeihez, akkor ne fogd vissza magad! Küldj üzenetet és írd meg kit szeretnél itt látni! forrás: Philippe Halsman...

Meglepő portrék

Jorge Miguel fotográfus kreatív portréi:...

Studio Harcourt – egy legendás stúdió, ahol sztárok születnek...

A stúdió 1934 óta üzemel Párizsban, a Lacroix testvérek alapították Cosette Harcourt-ral és Robert Riccivel közösen. A fekete-fehér mozifilmek időszakának egyik legfelkapottabb stúdiója lett, védjegye a könnyen felismerhető világítás, a „sztárság” születése. A kápráztató fény misztikussá, érzékivé varázsolja a modellt, kiemeli a személyiség jellemzőit. Párizsban járva a rue Jean Goujon 10-nél érdemes nyitott szemmel járni, ki tudja, ki jön ki a stúdió ajtaján! Forrás: studio-harcourt.eu Itt szét is nézhetsz az...

7 dolog, amit Yousuf Karsh-tól megtanulhatsz a portréfotózásról...

Yousuf Karsh képeit már biztosan láttad, még ha a nevével nem is találkoztál. Olyan hírességek ültek a kamerája elé, mint Winston Churchill, II. Erzsébet királyné, Albert Einstein, Audrey Hepburn, vagy Ernest Hemingway. Következzék a hét tipp, ami Yousuf Karsh-t összetéveszthetetlenné tette: Tanulmányozd az alanyod a fotózás előtt – olvass utána, gyűjts róla információt, igyekezz minél tájékozottabb lenni az életéről. Akár még kávézni is elmehetsz vele. Légy mindig nyitott az inspirációra – néha más képzőművészeti ág fog elvezetni egy új megoldáshoz a fotózásban. A fény nem csak megvilágítás kérdése – a világításnál mindig gondolj arra, ez egy eszköz a kezedben, hogy elmondj valamit az emberről. A hírnév nem csak egy fogás – légy következetes abban, amit csinálsz. Ha megtaláltad a stílusodat, mindig úgy közelíts az alanyaidhoz, így tudni fogják, rád számíthatnak, benned megbízhatnak. A felkészületlenség néha jó is lehet – Yousuf Karsh sokszor dolgozott úgy, hogy nem tervezte meg előre pontosan a fotózás menetét, hagyta, hogy az alanyával való beszélgetés adja az ötleteket. Így soha nem készül két ugyanolyan portré, és jobban előtérbe kerül az alany személyisége. A „lopakodó” fotós kifejező képeket tud készíteni – fotózz váratlanul, figyeld, mikor jelenik meg az alanyon az érzelem. Légy mindig résen. A Winston Churchillről készült híres mogorva kép azt a pillanatot kapta el, amikor Karsh „kitépte” Churchill szájából a szivart. A siker csak lassan jön – légy türelmes, gyakorolj, tökéletesítsd a tudásod, mutasd meg a munkádat annak, akinek érdemes, és akkor elérhetsz te is a csúcsra. Yousuf Karsh háta mögött már 15 év kemény munka állt, mire beindult a karrierje, de a következő 52 év kárpótolta a várakozásért. Szeretnéd megismerni Yousuf Karsh technikáját? Gyere el a portréfotó workshopunkra (kattints)!...

A világ legismertebb portréarcai: Winston Churchill...

A világ legismertebb portréarcai:  Winston Churchill Következő portréarcunk maga Winston Churchill (1874-1965). A fotó a kanadai (azonban örmény származású) fotográfus Yousef Karsh (1908-2002) munkája, akinek az itt elkészült fotójával jelent meg legtöbbet Churchill. A fotó 1941. december 30-án készült, de végül a II. világháború végén, 1945. május 21-i Life Magazin címlapján jelent meg nagy nyilvánosság előtt is. A portréfotó elkészültének azonban saját története van. Ez egy legendás fotó, tehát legendás története kell hogy legyen, és bizony így is van: . 1941. decemberében Churchill Kanadába ment, hogy beszédet mondjon az alsóházban. Yousef Karsh a fotós nagy lehetőségnek tartotta, hogy egy portrét készítsen róla. Itt némi ellentmondás található különböző forrásokban, mert egy helyen úgy szól a történet, hogy ő maga kérte az engedélyt, hogy képet készíthessen a politikusról, más forrás szerint pedig a kormány kérte fel e kép elkészítésére. Egy dolog biztos, a nagy előkészületben erről egyedül Churchillnek felejtettek el (vagy nem mertek) szólni. A beszédét követően visszatért az irodájába, ahol Karsh fogadta egy fényképezőgéppel és az előre beállított lámpákkal. Churchill nem volt boldog, hiszen kész tények elé állították. Karshnak csak annyit mondott: “Két perce van, innentől számítva!” . 2 perc, csupán 2 perc! Yousef Karsh, az akkor még ifjú fotográfus szemben a híres Churchillel, és csak 2 perce van, hogy a híres író, politikus portréját elkészítse, és még a személyisége is visszatükröződjön a fotókon! Izgatottan kezdett a munkához, de a szivar nagyon zavarta. Igaz Churcill “alaptartozéka” volt, ő mégis úgy döntött, e nélkül akar róla fényképet készíteni. Várta tehát, hogy a politikus letegye a dohányt, de ahogy elszívta az egyiket, máris rágyújtott a következőre. A fotográfus kitartott neki egy hamutálat, de mindhiába. Tisztelettel megkérte Churchillt, hogy egy kép erejéig tegye le, de kérése süket fülekre talált. A történet szerint ekkor Karsh udvariasan, de egy határozott mozdulattal kirántotta a szivart a szájából és csak ennyit...

A világ legismertebb portréarcai – Salvador Dalí titkos élete...

avagy “A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.” A világ legismertebb portréarcai rovatunk következő alanya egy különleges arc, exhibicionista személyiség és egy titokzatos élet. Ő Salvador Dalí! A fenti kép nem a legismertebb Dalí portrék között maradt fent, még annak ellenére sem, hogy 1936-ban a Time Magazin címlapján volt látható. A fotográfus Man Ray (1890-1976). Látogass vissza pár nap múlva, és Salvador Dali jóval ismertebb arcait is megmutatom! “Mikor én festek, a tenger tombol. Mások csak pancsolnak a fürdőkádban.” Salvador Dalí (1904-1989) a Szürrealista festészet kiemelkedő alakja. Furcsa személyisége, exhibicionista magatartása és különleges képi alkotásai a mai napig emlékezetessé teszik, míg hosszú, vékony, viaszos bajusza a saját márkajelzésévé vált. Salvador Dalí gyerekkorában átélt események egy életre rányomták bélyegüket a művész személyiségére, magatartására. Visszaemlékezéseiből az derül ki, hogy születése előtti élete, és születése pillanata erősen és igen élénken él a képzeletében. Intenzív színeket társít ezekhez az eseményekhez, mint a bíbor, a vörös, a narancssárga és különös, puha, szimmetrikus, csendes vizualizációi vannak erről az időszakról. Megszületését pedig egy fényes tojásformához hasonlította. Későbbi alkotásaiban ezekből a vizualitásokból is merít, és így lehetnek a szilárd tárgyak amorfok vagy elfolyók, mint az órák, mint az idő. Nagyon fiatal gyerekkorában még egy másik hatás is erősen érintette, amikor is édesanyja annyira kislányt szeretett volna, hogy Dalít lányruhákba öltöztette egy jó ideig. “Dalí körül minden valódi, kivéve engem.” A legnagyobb trauma az életében azonban az volt, hogy ő saját magát csupán egy hamisítványnak értékelte. Az az ember, aki Dalí életében kiment a szülőháza közelében található temetőbe megdöbbenve vette észre, hogy a sírok között egy Salvador Dalí felirattal találkozik: Salvador Dalí élt: 1901. október 12. és 1903. augusztus 1. A mi Salvador Dalí-nk csupán 1904. május 11-én született. Hogyan is történhetett mindez? Dalínak volt egy bátya, aki 1,5 éves korábban...

A világ legismertebb portréi: Afgán lány a National Geographic címlapjáról...

A világ legismertebb portréi: egy sorozat, ahol a világ talán legismertebb portréarcait mutatom be. Azokat az embereket, akiket mára már mindenki ismer. Fényképek, amik egykor csak egy arcot mutattak, mára viszont kultikussá váltak. A világ legismertebb portréarcai sorozatunk bemutatja az Afgán nőt. A fotós Steve McCurry, aki 1984-ben örökítette meg a fiatal lányt. Steve McCurry a National Geographic megbízásából került Pakisztánba, hogy az afgán menekültek helyzetéről tudósítsa a magazint. (1979-ben akkori Szovjetunió megtámadta Afganisztánt, amivel közel tíz éves háború vette kezdetét és több millióan kényszerültek elhagyni a hazájukat.) A fotós Pesavar melletti Nasir Bagh-i menekülttáborban találkozott Gulával, akire a táborban kialakított iskolában figyelt fel. A lány nagyon félénk volt. McCurry tudta, hogy ha azonnal odamenne hozzá, akkor csak elijesztené. Ezért az osztálytársait kezdte fotózni, abban a reményben, hogy a lány is engedi magát lefotózni. Végül McCurry odament Gulához és megkérdezte, hogy lefényképezheti-e? A lány beleegyezett: McCurry Nikon FM2 kamerájával több felvételt is készített róla. „Nem gondoltam, hogy a lány fotója más lenne, mint a többi kép, melyeket aznap készítettem.” – emlékezett vissza a fotós. A felvétel első alkalommal a National Geographic magazin 1985. évi júniusi számának címlapján jelent meg. Az igéző zöld szemű lány fotója egy csapásra híres lett, és az idők folyamán a menekültek és az elnyomottak jelképévé vált. A portré végül 1985-ben jelent meg a júniusi National Geographic címlapján és az átható zöld szempár, a titokzatos tekintet mindenkit megbabonázott! Egy afgán lány, egy pakisztáni menekülttáborból. A szemei, egy olyan ember szemei, aki már megjárta a háború poklát. Találgatások és rejtély övezte a fiatal lány személyét évekig, amikor a fotóst és modelljét újra összehozta az élet. McCurry 17 év után kezdte keresni az afgán nőt. 2002. januárban A Natgeo Explorer nevű filmes csapata elvitte McCurryt Pakisztánba, hogy a különleges zöld szempár nyomára akadjanak. Körbemutatták a képét Nasir Bagh-nál, a menekült...

Híres portrék újragondolva John Malkovich-al...

A világhírű fotós Sandro Miller sokszor dolgozott már együtt Hollywood egyik legsikeresebb színészével, John Malkovich-al, de amikor Miller tisztelegni szeretett volna azok előtt a művészek előtt, akik inspirálták őt és vezették az útján, valami egészen nagyot akart alkotni. Szóval Malkovich-al, mint kiváló unisex modellel, híres fotósok portréinak mintáira megalkották a “Malkovich, Malkovich, Malkovich: Homage to photographic masters.” (Malkovich, Malkovich, Malkovich: Hódolat a fotográfia mestereinek. a szerk.) névre hallgató fotósorozatot. A sorozat középpontba helyezi Miller kivételes képeit és Malkovich páratlan színészi tehetségét. Miller minden egyes portrét pontosan beállított, míg Malkovich annyira tökéletesen leutánozta a portrék alanyainak érzelmeit és kifejezéseit, hogy szinte megkülönböztethetetlenek lettek a portrék korra vagy nemre való tekintet nélkül. És mindez Photoshop nélkül történt.         Képek: Sandro Miller Nézz meg még több különleges fotósorozatot: ITT!...

Szürreális Önarcképek...

Szürreális portré és önarcképek Zack Aherns-től. Forrás:...

Vajon milyen az ideális énképünk?...

Mit találunk ösztönösen szépnek az emberi arcon és hogyan hat ez az énképünkre?  Mit feltételeznénk vajon másokról, ha látnánk az ők „ideális-énképét”? Az Original Ideal nevű projekt alkotói, portréfotózást egyesítette az idegtudománnyal, hogy megmutassa az alanyok „ideális-énképét” a tudatos gondolkodás megkerülésével. Az alanynak számítógépes manipulációval megváltoztatták az arcvonásait és bemutatták neki az eredeti illetve a megváltoztatott portrét is. Miközben az alany megnézte a saját képeit, agyi scannerrel figyelték az agyban zajló reakcióit, ezzel ellenőrizve, hogy ténylegesen melyik változatot hiszi ideálisnak. Eddig ezek az eredmények születtek. A bal oldali kép mutatja az eredeti portrét, a jobb oldalon pedig a preferált „ideált.” Mit gondolsz a képekről? Oszd meg velünk a véleményed:...

Megdöbbentő portrék!...

Oleg Duo portréi 1983-ban született művész családba. Apukája festő, édesanyja ruhatervező. Az otthoni légkörnek köszönhetően szinte gyerekként szívta magába a művészetet. Alig 13 éves volt, amikor a számítógépére feltelepítettek egy Photoshopot és ezzel meg is pecsételődőtt a sorsa. Kezdetben csak a barátai, iskolatársai és tanárai arcát alakította át. 18 évesen továbbtanul és webdesignerként is dolgozik, 2005-ben pedig megvárásolja első profi kameráját. 2006-ban fedezte fel Liza Fetissova, és azóta szerte a világon számtalan galériában megtalálhatóak a munkái: Franciaország, Belgium, Spanyolország, Oroszország, Hollandia, az Egyesült Államok stb. Az egyik legígéretesebb tehetségként tartják ma számon. Oleg Dou ma is Moszkvában él és dolgozik! forrás: Oleg...

Simon Emmett sztárokról készült portréfotói...

Simon Emmett sztárokról készült portréfotói forrás: http://www.simonemmett.co.uk Te is szívesen készítenél különleges portrékat? Akkor itt a...

Dragan Effekt

Andzrej Dragan lengyel fotográfus híres különleges eltúlzott, kissé groteszk portréiról, a következő interjút a Bak Magazin készítette vele. Ha úgy döntesz, hogy tudós leszel akkor úgy kell élned mint egy tudósnak. Ha zenésznek állsz a lelkednek tele kell lennie hangjegyekkel és dallamokkal…ha a fotózást választod az utadnak akkor a mindennapi dolgokat az életedben képekként látod. Mint kiemelkedő példája ennek a három szakmának, hiszen kvantum fizikus vagy aki világszerte közreműködött konferenciákon, nagyon tehetséges zenész és sikeres fotós mindezt 30 évesen, először is had gratuláljak. Köszönöm a kedves szavakat. Általában azt mondhatjuk, hogy a tudomány szabályok szerint működik a művészet pedig érzelmeken alapul.  Mi a titkod, hogy mindkettőben sikeres vagy és milyen érzés az életet látni tudósként és művészként? Minden tevékenység a részvételtől függ.  Ahhoz, hogy valami értékelhető legyen rengeteg erőfeszítést kell bele fektetni, függetlenül attól milyen tevékenységről beszélünk. Amit én csinálok, hogy csak élvezetből dolgozok. Ez egy egyszerű szabály. A fotózásban öröm érzelmet fűzni a létrehozott képbe míg a tudományban a dolgok értelmezése az élvezet. Különböző helyeken tanultál és ma segéd professzorként dolgozol a varsói egyetemen. Bárki tanulhat évekig és meg is tanulhat rengeteg dolgot, de tanítani egészen más és sokkal komplikáltabb és ez nem csak attól függ, hogy mennyi tudásod van.  Ha a fotózást tanítanád, nem a fizikát, milyen programot ajánlanál a diákjaidnak? Mi lenne az összegzése a tanítási folyamatodnak? Nem hiszem, hogy a fotózást tanításának sok értelme lenne. Nem vagyok a fotós iskolák híve. Ha meghívnak engem, akkor általában elmegyek, bemutatom a munkáimat, elmondom, hogyan készítettem őket és válaszolok a kérdéseikre. Nem mernék bármilyen kötelező szabályt mondani az ott ülőknek vagy arra kötelezni őket.  A legjobb tanács amit adhatok, hogy ne hallgassanak semmilyen tanácsra. Azt mondják az egyik leginspirálóbb dolog a fotósok számára a mozi. Ez tényleg motivál Téged? Milyen fajta filmek és...

Szipál Martin és a forma! :)...

Egy réges-régi nagy kedvencünk! 🙂 “Ha én ránézek egy nullára, rögtön kompozíciót, formát...

Ferrotípia portrék

Michael Shindler ferrotípiával készült portréik. A fotográfus nagy rajongója a sötétkamrának. San  Franciscoban várja a kuncsaftjait a saját fotóműtermébe. Több mint 3500 emberről készített így portréfotót. forrás: http://michaelshindler.com Gyere és mond el a véleményedet (klikk ide)!  ...

A popszakma portréfotósa...

Annie Leibovitz, született Anna Lou Leibovitz néven 1949. október 2-án Wespontban, az USA egyik leghíresebb portréfotósa. Édesapja a légierőben szolgált ezért a család sokat költözött, Annie első képeit a 70-es években készítette Vietnámban, amikor az édesapját a Fülöp-szigetekre vezényelték. A középiskolában több művészeti ággal próbálkozott gitáron játszott és írni kezdett. A San Francisco-i Művészeti Intézetben festészetet tanult. Évekig gyakorolta a fotózást miközben több munkát kipróbált. A 70-es években kezdett el dolgozni a Rolling Stones magazinnak és egészen 1983-ig  a magazinnak fotózott és segített ikonikussá tenni a lapot a különleges portréival amit sztárokról készített. Richard Avedon hatására Leibovitz rájött, hogy fotózhat magazinoknak miközben saját magának is készíthet ugyanúgy képeket foglalkozva a saját művészetével. Nagy hatással volt rá még Henry Cartier-Bresson és Robert Frank is. A Rolling Stonesnál kezdetekben a zenészekkel ment a túrnékra és ott készített róluk képeket, az egyik kedvenc képe ebből az időszakból egy kép Mick Jaggerről egy liftben. 1980-ban John Lennon halálának reggelén készítette a szintén ikonikus Rolling Stones címlapot a zenészről és párjáról Yoko Onoról, az eredeti kérés az volt, hogy egy címlapot készítsen csak Lennonról de az énekes ragaszkodott a közös képhez. Ekkor Leibovitz úgy döntött, hogy valami hasonlót akar mint a Double Fantasy album borítója. A végeredmény azóta is népszerű, sőt maga Lennon is elvolt ragadtatva a képtől és megígértette Annie-val, hogy a képből címlap lesz, Annie betartotta a szavát bár a fotózás után az énekest 5 órával később lelőtték. A képet egyébként többen reprodukálták maga John és Yoko fia Sean Lennon és a barátnője, illetve Henry Bond és Sam Taylor-Wood is. Bár Leibovitz a hírességekről készített képeivel vált híressé, mégis ő maga úgy vélekedik erről: “Nem szeretem azt a szót, hogy celeb. Nem az érdekel, hogy hírességek hanem az, hogy mit csinálnak. Remélem a képeim is ezt mutatják...

Szipál Martin: Fény-kép-ész videó...

Szipál Martin azóta tanít, hogy hazaérkezett Amerikából 1997-ben. Azóta többször megfordult nálunk az Ingyenes fotóelőadásokon mint vendég. 2010-ben a legelső oktatóink között volt és a 3. éves szülinapi előadásunkon is szerepelt! A fotót köszönöm: https//www.facebook.com/zsolattice Nézd meg a videót! 🙂...